A nyáron bizonyára olvasóink közül is sokan autóba ülnek, hogy a szabadságuk (és persze a nyár) alkalmával nyakukba vegyék az országot. Nagy felelősség azonban a volán mögé ülni és ezt a magyar jogszabályok is hasonlóképpen támasztják alá. Példákkal szemléltetve nézzük meg, hogy mire kell figyelnünk, mivel kell számolnunk (kárfelelősségi szempontból) egy esetleges baleset esetén.

A magyar polgári jogi szabályozás az autóvezetést, pontosabban a gépi erővel hajtott járművek üzemeltetését veszélyes üzemnek tekinti, és márpedig a törvény szövege szerint

„ha valaki fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat, köteles az ebből eredő kárt megtéríteni.” „Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik.[1]”

Azért kell kiemelt figyelmet szentelnünk a témának, mert autóval okozott kár esetén nem hivatkozhatunk arra, hogy mi az adott helyzetben a tőlünk elvárható alapossággal jártunk el, a kárfelelősség ezen a téren nem felróhatóság alapú, tehát az okozott kárt meg kell téríteni. Miért van ez így? – merül fel a jogos kérdés. A kommentárok három pontból álló válasza a következő:

1. E tevékenység technikai adottságainál, jellegénél fogva veszélyes másokra (csekély rendellenesség is aránytalanul súlyos következményekkel járhat), ezért
2. Méltányos, hogy az álljon helyet, akinek az érdekében működik (akinek hasznot hajt) és
3. Az üzemben tartónak inkább van lehetősége (igazából csak neki van) a veszély megelőzésére, a károkozással szembeni védekezésre. 


 A mentesülés esélye kicsi, ugyanis a károkozónak kell bizonyítania, hogy a kárt vagy elháríthatatlan ok idézte elő: Pl. Féktávolságon belül kerül valami a jármű elé, kivéve,

• ha a vezető a körülményekből számíthatott rá (buszról fel: és leszálló utasok / részeg, vagy idős ember, netán ugrándozó gyerekek az út szélén), vagy 

• túllépte a megengedett sebességet, vagy egyéb Kresz szabályt sértett (s ha ezt nem teszi: elháríthatta volna a kárt) vigyázni kell azonban: az önmagában nem feltétlenül elegendő, hogy betartotta![2]

vagy a kárt külső ok idézte elő:

• más személy (károsult, vagy egy harmadik személy), állat, erőhatalom (vis maior), vagy más természeti esemény 
: de nem külső ok a vezető rosszulléte  a gépjármű műszaki hibája (alkatrészhiba, anyagfáradás, stb.) akkor sem, ha a vezető nem ismerhette fel.

Természetesen az esetek színezete igen nagy, ezért sokszor fordul elő kármegosztásos szituáció is, leggyakrabban akkor, ha a károsult is közrehatott a baleset / kár létrejöttében.

Ezekre példa:

• a gyalogos a Kresz szabályait megsértve nem győződött meg az áthaladás veszélytelenségéről; vagy figyelmetlenségével, ittas állapotával hatott közre; 

• A károsult állatait őrizetlenül hagyta az út szélén. 

• A károsult együtt italozott a vezetővel, vagy éppen a károsult engedte át a vezetést ittas személynek, illetve akárcsak beszállt olyan kocsiba, amelynek vezetője szemmel láthatólag ittas volt (BH1993/741). 

• A gyalogos cikk-cakkban, átlósan szabálytalanul rohant át az úttesten: kárának 60%:át ő viselte és csak 40%:ot az őt elütő motoros, 

• A villamosról leszálló és a járdaszigetről szabálytalanul lelépő gyalogos közrehatása 20%-os volt egy másik esetben.[3] 


Az autó-autó „találkozás” esetén felmerülő károknál viszonylag árnyaltabb a kép, ezért ezt az eshetőséget még röviden áttekintjük. Egy „tankönyvi” baleset esetében ugyanis a magyar ptk. megfogalmazásában veszélyes üzemek találkozásáról van szó, aminél a felelősség megállapítása lépcsőzetesen történik:

Ptk. 6:539. §

1. Ha veszélyes üzemek egymásnak okoznak kárt, az üzembentartók felróhatóságuk arányában kötelesek a másiknak okozott kárt megtéríteni.
2. Ha a károkozás egyik félnek sem róható fel, a kárt az köteles megtéríteni, akinek fokozott veszéllyel járó tevékenysége körében a kár bekövetkezéséhez vezető rendellenesség merült fel.
3. Ha az egymásnak okozott kárt mindkét fél fokozott veszéllyel járó tevékenysége körében bekövetkezett rendellenességre vezethető vissza, vagy ha ilyen rendellenesség egyik félnél sem állapítható meg, kárát - felróhatóság hiányában - mindegyik fél maga viseli.

Magyarul a kárfelelősség megállapítása a felróhatóság – rendellenesség felmerülése – egyenlő kármegosztás fogalomtriászát járja körül.

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy, a veszélyes üzemek találkozásához nem feltétlenül szükséges a fizikai összeütközés, pl. felpattanó kő / egyik jármű hirtelen irányváltoztatása miatt a másik jármű vezetője félrerántja a kormányt és baleset történik / a kocsiból kifolyó olajon a motoros elcsúszik stb. A felelősség ilyen esetekben is megáll.

A konkrét kárösszeget egy esetleges peres eljárás keretében a bíróság mindig az adott eset körülményeit figyelembe állapítja meg.

A fentieket (is) figyelembe véve fokozottan figyeljünk vezetés közben, mindig tartsuk be a közlekedés szabályait, mert egy-egy elkalandozott pillanat (jobb esetben) sokszázezer forintunkba kerülhet.

Vezessünk felelősségteljesen!

[1] Ptk. 6:535. § [A veszélyes üzemi felelősség]

[2] Fuglinszky, 2015                           

[3] Fuglinszky, 2015