A cégalapításról jogi szemmel – röviden – Miért jó a cégalapítás? Főbb megfontolások a gazdasági társaság alapítása során.

Mindenki életlében eljöhet az a pillanat, amikor úgy érzi, hogy felmerült egy jó ötlete, amellyel akár pénzt is lehetne keresni. Legyen ez az ötlet egy új termék megvalósítása, vagy egy módszer, esetleg technológiai fejlesztés, amely előre lendíthet egy iparágat. Csak a képzelet szab határt egy ilyen ötlet papírra vetésének.

Ha az első lépést teljesítettük, akkor elkezdhetünk esetlegesen azon gondolkozni, hogy milyen formában léphetünk ötletünk megvalósításával kapcsolatban a piacra, mivel szeretnénk pénzt is szerezni a hasznosítással. Természetesen ennek is jelentős számú meggondolása lehet, mely szétfeszítené ezen cikk kereteit, ezért maradjunk azon a talajon, hogy egy céget szeretnénk alapítani.

Miért jó a cégalapítás?

A cégalapításnak legfőképpen gazdasági megfontolásai vannak (minden a pénzről szól). Röviden megfogalmazva az alapító legtöbb esetben szeretné üzleti életét a magánélettől elválasztani: gazdasági nyelvre lefordítani szeretné saját vagyonát az üzleti vagyontól elhatárolni. Az az eshetőség is fennálhat, hogy több ötletgazda esetén a felek közös együttműködés keretében képzelik el az adott cél megvalósítását, illetve a bevételszerzést.

Tipikus példa lehet egy polgári jogi társaság alapítása, melyben a felek a társasági szerződéssel arra vállalnak kötelezettséget, hogy a gazdasági tevékenységet is igénylő közös céljuk elérése érdekében együttműködnek és az ehhez szükséges vagyoni hozzájárulást közös rendelkezésre bocsátják. Fontos megjegyezni, hogy a polgári jogi társaság nem gazdasági társaság, külön jogalanyisággal nem bír, ezért a cégregisztrációs eljárásnak nem alanya (kötelezettje). A polgári jogi társaság a gazdasági együttműködés “legalsó”, leginkább leegyszerűsített formája, ezért a hatályos Polgári Törvénykönyvünk  (2013. évi V. törvény, a továbbiakban: Ptk.) nem is a jogi személyekről szóló 3. könyvben, hanem mint egy szerződéses konstrukciót, a 6. könyvben tárgyalja. Érdekesség ezért, hogy polgári jogi társaságot az alaki kényszer hiányában szóban is létesíthetnek a szerződő felek, míg gazdasági társaság (a továbbiakban: gt.) alapítására minden esetben csak írásban kerülhet sor (sőt, a gt.-vel kapcsolatos minden jognyilatkozatot írásban kell megtenni[1]).

Az együttműködés bonyolításával már érdemes megkülönböztetést tenni személyegyesítő és vagyonegyesítő társaságok mellett, melyeket legfőképpen a gt.-ben szereplő tagok együttműködésének szorossága választ el egymástól. A személyegyesítő társaságokban lévő ismertetőjegyek utalnak a tagok egymással fennálló kapcsolatára, a tagoknak a társaság irányításában, működtetésében való közvetlen részvételére, s ennek keretében a tagok között kialakuló szükségszerű kooperációra, ami rendszerint alacsony taglétszámban és a tőkeegyesítésnek a társasági tőke általában alacsony mértékében is megmutatkozik. Tankönyvi példa személyegyesítő társaságra a közkereseti társaság és a betéti társaság (kkt., bt.). A kkt., illetve a bt. is jogképességgel rendelkező jogi személy, így jogok alanya és kötelezettségek címzettje lehet, ennél fogva pedig saját vagyona van. Fontos megjegyezni, hogy a személyegyesítő társaságban (ide nem számítva a bt. kültagját) a tagok a társaság – az általa kiegyenlíteni nem tudott - tartozásaiért korlátlanul és egyetemlegesen felelősek, tehát a mögöttes jogi felelősség (ami a hamarosan kifejtendő vagyonegyesítő társaságok kiemelt jellemzője) ezen formánál nem jellemző. Ezen megfontolásból, hogyha az adott gazdasági tevékenység végzése üzletileg nagy (tőke)kockázattal jár (a szükséges anyagi fedezetet hitelfelvételből lehet csak finanszírozni és a gazdasági siker nem garantált), személyegyesítő társaság alapítása nem ajánlott. A fenti két társasági forma bővebb ismertetése jelen cikknek nem tárgya, azonban a Ptk. A jelen társasági formát családi vállalkozások és kisebb tőkemozgású, illetve kockázatú gazdasági tevékenység üzleti végzésére célszerű alapítani.

A korlátolt felelősség – Kft.

A korlátolt felelősségű társaság (kft.) a Ptk. 3.159. §-ban definiált gazdasági társaság: “A korlátolt felelősségű társaság (kft.) olyan gazdasági társaság, amely előre meghatározott összegű törzsbetétekből álló törzstőkével alakul, és amelynél a tag kötelezettsége a társasággal szemben törzsbetétének szolgáltatására és a társasági szerződésben megállapított egyéb vagyoni értékű szolgáltatásra terjed ki. A társaság kötelezettségeiért - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a tag nem köteles helytállni.”

Jelen társasági forma témánk szempontjából lényeges jellemzői a definíció végén találhatóak, ugyanis ebben a megfogalmazásban kristályosodik ki a vagyonegyesítő jelleg. Egy kft. alapításának mögötti?? legfőbb megfontolás az, hogy a tag a kft. tartozásaiért és működéséért nem kíván teljes vagyonával helytállni, nem vállal a gazdasági részvételért teljes személyével felelősséget (főszabály szerint). Tehát jelen társasági forma alapítását indokolja inkább a nagyobb tőkemozgású és kockázatú gazdasági tevékenységek piaci megvalósítása. Egyértelműen kell azonban azt is kijelenteni, hogy a törvény ismer olyan tényállást, amikor a tag saját vagyonával köteles helytállni a társaság tartozásáért. Tipikus példa erre az előtársasági formában való működés esetén[2], ha a tásaság úgy vállal kötelezettséget, hogy bejegyzését a cégbíróság még nem hagyta jóvá, sőt későbbiekben azt jogerősen elutasítja. Ebben az esetben a törvény szavaival élve, ha az előtársasági jelleget a társaság iratain és jognyilatkozatain nem tüntették fel, az az alapítók által együttesen tett jognyilatkozatnak minősül.

A társaság hitelezőinek kielégítését ezenkívül természetesen számos végrehajtási, fizetésképtelenséggel kapcsolatos nemperes eljárási, illetve büntetőjogi norma is védi.

[1] Ptk. 3:91. §

[2] Ptk. 3:101. §